Kőbánya helytörténeti minitali, 2017.05.06.

2017.05.06

A minitali részvevői ez alkalommal Budapst X. kerületével, Kőbányával és annak történelmével ismerkedhettek meg. 

A program első részében a kőbányai S1 pincerendszert látogattuk  meg Paunoch Zsuzsanna, a Kőbányai Vagyonlezelő Zrt. munkatársa vezetésével. A Vagyonkezelő a pincerendszer egy részének kezelőle a X. kerületi Önkormányzat megbízásából, ebben etttünk látogatást. A pincerendszer egy másik része a Dreher Sörgyárak tulajdonában van, oda majd más alkalommal megyünk el. A pince hasznosítása jelenleg kimerül a mienkhez hasonló túrák szervezéséből, filmforgatásokhoz bérbeadásból - itt forgatták többek között a Spy (A kém) című vígjátok néhány jelenetét -, illetve a pince víz alatt lévő járataiban búvártúrákon lehet részt venni. Esetenként a tűzoltóság és a honvédség búvárainak képzése is itt történik.

A túra végén az egykori Dreher villát néztük meg, ami jelenleg üres, felújításra vár. Az Önkormányzat folyamatosan végeztet rajta felújítási munkákat, folyamatosan újítják fel a szobák stukkóit, festését.

Dreher (Havas) villa  Dreher (Havas) villa

Az épület utolsó gazdája az egykori Munkásőrség volt, de igazából nem emiatt van rossz állapotban. Sajnos ebben az időszakban történtek az eredeti állapotát károsító átalakítások, de szinte minden helyiségben megmaradtak az eredeti kandallók és cserépkályhák, a konyhában az eredeti túzhely is fennmaradt, elvileg üzemképes állapotban. A munkásőrök távozása után új tulajdonosa lett az épületnek, ekkor évekig őrizetlen volt, ez idő alatt keletkeztek a legnagyobb károk. Napjainkban az épületet időnként filmforgatáshoz, esetenként esküvőkhöz adják bérbe.

A következő programpont a Helytörténeti Gyűjtemény volt, ahol Verbai Lajos gyűjteményvezető, Kőbánya korábbi polgármestere mesélt nekünk Kőbánya ismert és kevésbé irmert történetéről. A gyűjteményben rengeteg Kőbányához kapcsolódó tárgy, egykori épületek makettjei, lebontott házakból megmentett díszítő elem, téglagyűjtemény stb. látható.

Kőbányai helytörténeti Gyűjtemány - Verbai Lajos  Kőbányai helytörténeti Gyűjtemány

A záróprogram a Tűzoltómúzeum kiállítását néztük meg, ahol a tűzoltás és a tűzoltóság történetével, eszközeinek fejlődésével irmerkedhettünk meg.

Amit Kőbánya történetéről megtudtunk a két helyszínen:

Kőbánya a nevét az itt működő kőbányáról kapta, ahol kiváló minőségű, könnyen megmunkálható követ bányásztak, melyet számos pesti épület és távolabbi épület építésnél felhasználtak, így többek között a Parlamentnél is. Az 1838-as nagy árvíz után különösen megnőtt e kereslet az itt bányászott kő iránt, mivel számos épületet újjá kellett építeni. Kőbánya köveiből jutott a Margit hídra, a Mátyás templomra, a Halászbástyára, a Citadellára, az Operaházra, az Egyetemi Könyvtárra, a Magyar Tudományos Akadémiára, az Andrássy út számos palotájára, és még a kecskeméti református templomra is.

A pince ún. fésűs szerkezetű, azaz fő folyosókat alakítottak ki és azokból nyíltak az oldalfolyosók, amelyekből folyamatosan termelték ki a követ.

A XIX. század második felében ért véget a kifejtés, mivel kimerült a kitermelhető kőzet. Ekkor egy bányaomlás is bekövetkezett. a korabeli vizsgálati dokumentumok fennmaradtak és ebből kiderül, hogy a rendkívüli csapadékmennyiség miatt csúszott meg a talaj, nem emberi mulasztás okozta az omlást.

A bányászathoz kapcsolódóan Kőbányán épült meg a kontinens első közvasútja 1827-ben, amit "lebegő vasútnak" is neveztek. (Közvasút: olyan vasút, melynek szolgáltatását jegy ellenében bárki igénybe vehette.) Ez egy kísérleti vonal volt, amely a Rákosmezőn keresztül vezetett a Dunáig. Egy fa állványzat tetején futott a vágány, a kocsik oldalra lógtak le és lóval húzták a kocsikat. A konstrukció nem vált be: szeles időben nagyon lengett, így nem használhatták; a fa és a vaspálya illesztése nem volt kiforrott, így a hőingást nem viselte el; a tartószerkezet faanyagát gyakran ellopták; a lovaskocsis fuvarosok olcsóbban vállalták a fuvart, így végül érdeklődés hiányában elbontották. 

Kőbányai lebegő vasút a XIX. század elején

Lebegő vasút - modell

A bányászat megszűnése után a bányajáratok egy ideig álltak, majd borászati célokra hasznosították. A mai Óhegy és Újhegy területén jelentős szőlőföldek voltak. Az itteni szőlőtermesztésnek egy filoxéra járvány vetett véget. Ma ezen a környéken számos utca neve, illetve a Csősztorony őrzi az egykori szőlőtermesztés emlékét.

A pincék újbóli hasznosítása a sörgyártás meghonosodásához kapcsolódott. 1854-ben Schmidt Péter, aki Münchenben tanulta a sörfőzés mesterségét elkészíti az első főzet Kőbányai Sert, Budapesten. Ő az alapítója a Kőbányai Serfőző Társaságnak is. Ezt a társaságot vásárolta meg Dreher Antal, aki Angliában és Németországban tanulta ki sörfőzést. Külföldi munkája során fejlesztette ki az addig elterjedt felsőérlelésű sör helyett az alsóérlelésű, ún. lager típusú sört.

Dreher Antal felismerte a pincerendszer és az abban található állandó kb. 10 fokos hőmérséklet előnyét, Egyes járatokban a téli időszakban hatalmas mennyiségű jeget halmoztak fel, ezzel hűtve tovább a pince levegőjét.

Folyamatos fejlesztette a céget, a környéken működő többi serfőzdét egyrészt felvásárolta, a legnagyobb konkurenciával, a Haggenmacher sörgyárral pedig a fia házasséga révén egysítette a céget és az akkori Magyarország legnagyobb sörgyárát hozta létre.

A trianon utáni határok következtében jelentős piacot vesztett, de sikeresen ismerte fel az újy termékekben lévő lehetőségeket, így a lovak helyett tehenészetet és tejüzemet indított (ennek utódja az 1970-es években még működött), a tej egy részét pedig csokolégyártásra fordította. ennek utódja lett a Duna Csokoládégyár. A csokoládé töltelékéül szolgáló likör gyártását is saját üzemben oldotta meg. Ennek utódja lett a Magyar Liköripari Vállalat kőbányai üzeme, ahol 1968. júniusában megkezdték a Coca-Cola magyarországon palackozását, a helyiek innentől csak kólagyárnak nevezték az üzemet, ami a mai Bánya utca és Ászok utca kereszteződésben ma is áll (emellett kezdődött a programunk).

A mai Csajkovszkij-park területén állt Dreher Antal által 1907-ben Hubert József tervei alapján építtetett klasszicista kastélya, melyet üzleti-reprezentációs célokra használt. Az épület a világháború során megsemmisült. Fennmaradt viszont a mindenkori vezérigazgató lakóhelyül szolgáló Havas-villa. Ezt egykor Havas József városi tanácsos építtette, majd több tulajdonváltás után került a Dreher család tulajdonába. 

 

A Dreher-birodalom  Egykori Dreher-kastély

A pincerendszerre visszatérve, a II. világháború végéhez közeledve az egyre gyakoribb bombázások miatt a katonai repülőgépgyártást a pincerendszer járataiban végezték, Messerschmitt vadászgépeket gyártottak itt.

A sörgyártás jelentős vízigény miatt több mély kutat üzemeltettek, azonban a termelés csökkenésével megszüntették az ezekből való vízkivételt. Ennek hatására a vízszint megemelkedett és az alsóbb folyosókat ellepte. Napjainkban közkedvelt búvárprogram ezekben az egykori pincejáratok felkeresése, ahol az eredeti lépcsők, korlátok, csövek, eszközök között lehet búvárkodni a kristálytiszta, kb. 15 fokos vízben.

A felső pincejáratokban 2005-ig gombát termesztettek.

A kőbányászat-borászat-sörgyártás mellett az igazi anyagi felvirágzást a sertéskereskedelem jelentette az egykori Kőbányának. A XVIII. században Pest területén megtiltották a sertéstartást, így a sertéskereskedők ezen helyen vásároltak telkeket a hizlaldák számára. (Ennek emlékét a ma is álló Hizlaló vasútállomás őrzi, amelyen ugyan már nincs vasútforgalom, de a MÁV még egy vágányát az országos hálózatba kötve hagyta.)

A sertéskereskedők felismerték, hogy nem feltétlenül akkor érdemes eladni a jószágot, amikor az megérkezett ide a város határába, ezért disznóólakat és szállásokat építettek - gyakorlatilag egymás mellé. Az 1847-ben átadott Pest-Cegléd vasútvonal közvetlen közelsége, illetve a Déli vasúti összekötő híd 1877-es átadása, mely után azonnal szárnyvonalat építettek ferencvárostól a Hízlalóig, nagy előnyt jelentett, így jelentős gazdasági fejlődés indult ezen a helyen Ennek szerepe volt abban, hogy 1872-ben Kőbánya az új Budapest X. kerülete lett, azonban jelentős önállósaággal. Az egykori kupec világ emlékét őrzik egyes közterület nevek: Mázsa tér, Szállás utca, Hízlaló tér, sőt, a Hölgy utca neve is ebből az időből származik - az olvasó fantáziájára bízzuk, hogy kitalálja, vajon milyen hölgyek milyen szolgáltatást nyújtottak a megfáradt, de pénzes kupeceknek. :)

Habár a Hízlaló állomás kizárólag teherpályaudvari funkciót látott el, 1895-ig oly mértékű forgalmat bonyolított, hogy az itt dolgozók méltán gondolhatták, ez a világ közepe: az 1880-as években átlagosan már napi 1500 sertést vagoníroztak be itt. Természetesen az állomás környéke egészen más képet mutatott, mint mostanában. Az nem biztos, hogy a levegője tisztább volt, viszont ami az infrastruktúrát illeti, a lehető legkorszerűbbnek számított. Ráadásul 1888-ban létrejött a hizlaldákat az állomással összekötő kőbányai iparvasút, oly sűrű vágányhálózatot teremtve, hogy azt még a legelvetemültebb terepasztalos is megirigyelhette volna. A több mint öt kilométeres pálya minden sertésszállás kapujába leágazott, ám az elágazások megépítése és karbantartása a tulajdonos feladata volt. Az iparvasút egyik vonala volt a mai 3-as villamos Bihari úti szakasza is.

Kőbányai iparvasút hálózat 1890   BKV teherszállítási telep - Horog utca

Képek forrása: 
http://villamosok.hu/balazs/kcssz/horog/tort/index.htm
http://villamosok.hu/balazs/kcssz/horog/index.html 

Az óriási állatmennyiség különleges egészségügyi követelményeket is támasztott, hogy megelőzzék a járványokat. A Főváros rendkívül szigorú állategészségügyi előírásokat vezetett be, amelynek eredményeképpen az itteni állatorvosi engedélyt több európai országban ellenörző vizsgálat nélkül elfogadták, ami olcsóbbá tette a magyar sertést a más országokból exportáltakkal szemben.

A kőbányai sertéstelepnek olyan híre volt, hogy egyszer maga Ferenc József császár is ellátogatott. a legenda szerint nagyon meglepősött, hogy az itteni sertésólak mindegyikében fürdő "medence" volt kialakítva a sertések számára.

Mindezek ellenére 1895-ben egy hatalmas sertésvész tört ki, ami megtizedelte az állományt és véget vetett az itteni sertékereskedelemnek. Igaz, ezzel egyidőban új gyárak épültek, amelyek továbbra is kihasználták az iparvasút hálózatot. A hálózat üzemeltetését később a BKV vette át, így a teljes villamoshálózaton lehetséges volt a teherszállítás, amit 1996-ban szüntettek meg végleg.

Nagyon jelentős szerepe volt Kőbánya történetében a téglagyártásnak. Az Óhegy aljában kitűnő agyagot bányásztak már a XVIII. század végétől. Az 1838-as nagy árvíz újjáépítéséhez Pest Városa szerződést kötött Alois Miesbach bécsi vállalkozóval – akinek ekkor már több üzeme működött – egy nagyteljesítményű téglagyár azonnali felállítására, negyven holdnyi területet bocsátva rendelkezésére a Jászberényi út mellett. A téglagyártás óriási fejlődésnek indult. 1867-ben már évi 30 millió téglát égettek az itteni gyárban. De a tégla mellett számos egyéb terméket is gyártottak: cserepek, fal díszítő stukkókat, domborműveket, keramit útburkolatot stb. Beindult a fajansz és falburkoló csempe gyártása (1909) porcelángyártás (1912).

Az államosítás után továbbfolytatódott a termelés ezekben a gyárakban, de végül 1987-re kifogyott a kibányászható agyag, így megszűnt a termelés.

1935-ben költözött a Jászberényi útra az Egyesült Izzó, amely Orion néven gyártott elsősorban hiradástechnikai eszközöket, eleinte rádió készülékeket, majd televíziót.

Nagyon jelentős a kerület életében a gyógyszergyártás.

1907-ben alapította meg Richter Gedeon a gyógyszergyárát a mai Gyömrői úton.

1913. február 19-én bejegyezték a cégjegyzékbe az új részvénytársaságot, a Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár Rt.-t, amelyet Balla Sándor gyógyszerész a svájci Dr. Albert Wanderrel közösen alapított. ez a mai EGIS Gyógyszergyár.

1912-ben Köves János megalapította a Phylaxia Oltóanyagtermelő Rt-t. Célja olyan oltóanyagok kifejlesztése és előállítása volt, amelyek biztosítják a régió nagy létszámú sertésállományának védelmét a súlyos sertéspestis járvány ellen. Ezzel lefektették a kimagasló kutatási tevékenység hagyományának alapjait, amely megoldást kínált a haszonállat tenyésztők számára a fontosabb betegségek ellen folytatott küzdelmükhöz. Olyan híres magyar tudósok kerültek szoros kapcsolatba a vállalat fejlődésével, mint Marek József, Aujeszky Aladár, Derzsy Domokos és Bartha Adorján. Nevüket az állatorvosok világszerte ismerik.

Kammer Testvérek 1904-ben alapították a Szövőgyárat, a későbbi Kőbányai Textilműveket, ahol más név alatt, de ma is textilgyártás folyik.

Publikus videó: 

Búvárkodás a kőbányai pincerendszerben, Budapesten. • Budapest, Hungary Kobanya Mine Diving

<